2021. október 9., szombat

ADALÉK IV. BÉLA KIRÁLY FELTÉTELEZETT SÍRJÁHOZ ÉS A MŰHOLDAS KÉPÁTFEDÉS JELENTŐSÉGE


Harcsa Gáborral még a kutatásaim legelején, valamikor a a kétezres évek legelején találkoztam Pilisszántón a templomban, ahol a keresztes kőnél mesélte el a családi történetét. Emlékszem, még agyaltam is rajta, hogy segítenem kéne neki, de akkor még milliónyi dolgom volt Óbudával. Ebben az időszakban keresztül-kasul jártuk barátaimmal a Pilist, hogy Sicambriát megtaláljuk. Nem mondtam neki, ám magamban megfogadtam, hogy ha eredményre jutok Sicambria ügyben, akkor utána a segítségére sietek. Belefeledkeztem Sicambriába, és nem számoltam az idő múlásával. Azután, régebben is olvastam ezt a történetet az interneten, és eszembe jutott a fogadalmam, majd nem rég felbukkant a téma itt: Egy magánmedence alatt rejtőzik IV. Béla király elveszett sírja?
És ez késztetett most az írásra, mert az eltelt időszakban komoly eredményeket értem el,( még akkor is, ha erről a hivatalos körökben csak pusmognak). Megvallom őszintén, nem igazán akartam belefolyni Esztergom városának, és egykori épületeinek helymeghatározásába. De az általam használt technika olyan helyeken, illetve váraknál is működik a Google Föld alkalmazással, ahol én még valójában az életben nem jártam. Ez a várkutatásom is ezt bizonyítja, ami egyébként Z Tóth Csabán keresztül kapcsolódik az Óbuda kutatáshoz is. 😁 Hiszen annyira próbálta volna az író, az óbudai metszeteket hitelteleníteni, és a hivatalos téveszméknek megfelelni, a középkori látképek elferdítésével, hogy közben egy másik orbitális történész tévképzetet küldött el nekem. Simontornya ábrázolásával akarta cáfolni az óbudai metszeteket. Én meg ránéztem a képre, és még aznap éjjel megírtam ezt a blogbejegyzést, miközben folyt a könnyem a nevetéstől: A SIMONTORNYA FIKCIÓ
Tehát a történész szamárcsapásnak nagyon is köze van Óbudán keresztül Esztergom városához és az esztergomi történész téveszmékhez is. Mert vaskalapos módon, a tekintély elv alapján és a megfelelési kényszerrel gyártják számunkra a téves történelmet, csakúgy, mint tették ezt Óbudán is! Csak ott persze nem csak egy templomot, hanem még a középkori várost is teljesen tévesen azonosították. Ezért érzem én úgy, hogy a tudásom és alkalmazott módszertanom alapján meg kell írjam a véleményem, a középkori ferences templom valós középkori helyéről is. Én magam is kíváncsi vagyok a majdani végeredményre.                                    Egyed Zoltán  

Elsőként olvassuk el az előzményeket!




Harcsa Gábor írása


Esztergomban születtem 1944-ben. 1953-65 között megszakítás nélkül ott éltem. Mivel a vár és az alatta elterülő Prímási Palota között volt a lakásunk, úgy ismertem a térséget, mint a tenyeremet. Ahova be lehetett jutni és ahova be lehetett mászni, oda bementünk illetve bemásztunk a haverjaimmal. Közép-kori tintatartótól óntálig, bélyeges téglától világháborús pisztolyig mindenféle érdekes, izgalmas dolgot gyűjtöttünk a Várhegy líceummal benőtt meredek oldalán.

Amikor apám látta, hogy a történelem iránti vonzódásom nem szalmaláng csupán és hogy még a Primás-szigeti Úttörőház történelem szakkörébe is beiratkoztam, elárulta a család titkát.
-A Jókai utca 7. szám alatti, részben emeletes házat nagyapád a húszas évek legelején egy fakereskedő örököseitől vette. Amikor a ház végében csizmadia műhelyt alakítottak ki, a földes talaj alól egy nagy vörös márványlap került elő. Alatta egy hatalmas üreg tátongott. Nagyapád segédei égő újságpapírokat dobáltak a mélybe, melyek vörös márványkoporsókat világítottak meg. A segédek hirtelenjében kötelet meg fáklyákat kerítettek és már ereszkedtek volna le, amikor nagyapád közölte: „Aki lemegy, kereshet más munkahelyet.” Nem akarta a halottak nyugalmát háborgatni, nem hiányzott neki, hogy régészek kutakodásai akadályozzák a csizmadia műhely kialakítását és talán egy kicsit babonás is volt. Elment a legközelebbi kocsmába és az ott poharazgató fuvarosoktól földet rendelt. A végeredmény: huszonvalahány púpozott stráfkocsi föld került az üregbe.
Amikor mondtam, hogy szeretném megnézni és hogy milyen jó lenne kiásni, elnevette magát és elmondta, hogy a cipőgyárak számának és termelés növekedésének eredményeképp rohamosan csökkent a kereset a kézzel készített csizmák iránt. A műhelyt bezárták, a helyiséget bérbe adták és, hogy még a mai napig is laknak benne. De azért annyit megtett, hogy elkérte nagyanyámtól a pincekulcsot és lementünk az ősöreg falépcsőkön. Odalent megállt és magyarázni kezdett: ”Jobbra van egy boltíves pince. Szerintem egy ilyennek kell lennie balra is, de lefalazták.” Tényleg féloldalasnak tűnt a pince és az is látható volt, hogy a hatalmas, szürke kváderköveket utólag rakták a boltíves nyílásba.
-Nem lehetne kibontani a falat? Jó lenne tudni, hogy ki vagy kik fekszenek a márványkoporsókban -próbálkoztam.
-Falbontásról szó sem lehet. Először is azért, mert nagyanyádék nem engednék, másodszor pedig azért mert nem szeretnék megrepedt falakért vagy – ne adj isten- összedőlt házrészért a felettünk lakóknak vagy a szomszéd házban élőknek kártérítést fizetni. Ami pedig a kérdésed második részét illeti, hazafele mutatok valamit.
Fél perc múlva megállt a belvárosi plébánia macskaugrásnyira fekvő épülete mellett, a Bottyán János utca Tolbuchin /l985-től újra IV. Béla király/ utca sarkán és felmutatott egy falra erősített pléhtáblára. Olvasni kezdtem: „E hely közelében állt a ferencesek első magyarországi kolostora, IV. Béla király nyughelye.”

Nagyszüleim házát a földszinti borozóval együtt az ötvenes évek elején államosították. A földszintre három család került. Nagyanyámék bérlőként az emeletre szorultak, de a pincét továbbra is kizárólagos joggal használták. A hatvanas évek elején – nagyanyám halála után –gyermektelen nagynéném és férje megkértek, hogy jelentkezzek be állandóra hozzájuk, nehogy az emeleti három szobás lakásba egy idegent beutaljanak.
Így is történt. Papíron ott laktam mindaddig amíg az emeleti részt meg-, helyesebben újra megvásárolhatták. Nagynéha jártam a régi, csizmadiaszerszámokat rejtő padláson és egyszer-egyszer segíthettem levinni a virágokat a pincébe. A befalazott részt mindig szent borzongással bámultam. Egyszer még bátortalan javaslatot is tettem, hogy talán ki kellene bontani és megnézni, hogy mi van mögötte. De Bözsi néném olyan jeges pillantást vetett rám, hogy tudtam: amíg ő él, ott nem lesz falbontás.
Az én életemben is bekövetkezett néhány változás: jártam a miskolci egyetemre, majd Dunaújvárosban megszereztem az üzemmérnöki diplomát. Mivel főiskolásként sporttudósításokat írtam a Dunaújvárosi Hírlapba, bekerültem a szerkesztőségbe, elvégeztem a MUOSZ-iskolát. 1974-ben újságíróként a Népsport munkatársa lettem. A Blaha Lujza téri sajtóházban akkoriban egy tucatnyi szerkesztőség volt: Népszabadság, Magyar Ifjúság, Szabad Föld, Pest megyei Hírlap stb.
1986 tavaszán a Népszabadságban egy nagy cikket olvastam a székesfehérvári királysírokról. Átballagtam és megkerestem a szerzőt, Réthy Istvánt. Mindent elmondtam neki, amit a témáról tudtam. Megkérdezte, hogy miért nem az esztergomi régészeknek mondtam el mindezt. Azt válaszoltam: megtörtént de a megkeresett régész csak kételkedett és még csak a helyszínre sem jött el.
1986 augusztus 7-én, csütörtökön „A Harcsa-kocsma titka” címmel megjelent Réthy István cikke. Két teljes hasábot kapott a híroldalon, négy fénykép is volt benne. A megkérdezett régész véleménye a következőképpen hangzott: ”Nem hiszek a Harcsa-legendában… Való igaz, az a ház is az egykori királyi város közepén van, annak az 50 méter sugarú körnek a szélén, ahol feltételezésem szerint a királysír lehet. Ám sokkal hihetőbb hogy IV. Bélát és családtagjait a mai plébániatemplom területén fogjuk megtalálni. Hamarosan el is kezdjük a kutatást… A királysírt korabeli leírások, a kiásott templomalapok nyomán kell keresni. Ha ott nem jutunk eredményre, akkor következhetnek a közeli, régi polgárházak alapjainak feltárásai.”
A legközelebbi találkozásunkkor a nagynéném módfelett morózus volt, a férje pedig az orrom alá dugott egy hivatalos iratot, mely szerint a ház és udvara régészetileg védett területen fekszik. ”Sokra megyünk a Népszabadságban leközölt cikkel, ha a tetőzet meg a fejünkre omlik”- mondta.
Én viszont boldog voltam. Akkoriban úgy tűnt, hogy az isten sem ment meg bennünket a nagymarosi vízlépcső megépítésétől. Sajnáltam volna, ha a megemelkedő Duna vízszint miatt esetleg IV. Béla sírja vagy más régészeti lelet azért enyészik el, mert mi, akik tudtunk róla, hallgattunk.

Közben telt-múlt az idő. 1991-ben meghalt Bözsi néném,1995-ben a férje is követte. Egy per után én lettem az örökösük. Mert sportújságíró vagyok és mert a hajdani csizmadia műhely helyén kialakított lakás tulajdonosa: Sipos Isván az esztergomi röplabdasport oszlopos tagja volt, könnyen szót értettünk. Elmondta, hogy 1959 óta ott lakik és amikor a hetvenes évek elején lakásfelújításkor ajtót helyeztek át, akkora lyukat találtak a padló alatt, hogy az összes törmeléket oda öntötték be. Mikor még azt is hozzátette, hogy ha ők egy megfelelő cserelakást kapnának, felőle az a régész kutakodhatna a lakás alatt aki akar, bogarat tett a fülembe.
1997 novemberében személyesen és faxon is megkerestem a város akkori polgármesterét dr. Könözsy Lászlót. Megpróbáltam rávezetni, hogy mekkora szenzáció lenne, ha a millenniumi ünnepségekre esetleg előkerülne IV. Bélának, az egyetlen Esztergomban eltemetett Árpád-házi királynak márványkoporsója. Válaszra sem méltatott…
1998 márciusában írtam egy italgyártással és forgalmazással foglalkozó részvénytársaság PR igazgatójának is. Érzékeltettem, hogy mennyire öregbítené milliárdos cégük hírnevét, ha segítségükkel lenne feltárva a második honalapító sírja. Közölte, hogy ilyen témákat nem szponzorálnak.
Mivel 1962-ben az esztergomi ferences gimnáziumban érettségiztem, és mert az unokaöcsém jelenleg is ott paptanár, őket is megkerestem. Bár éppen kerestek egy vendégháznak alkalmas, az épülettömbjükhöz közeli épületet, a Jókai utca 7. szám alatti – talán az állapota miatt – nem felelt
meg nekik.
Mert – szó ami szó- a házon már igencsak nyomot hagyott az idő. A tetőgerendák olyan öregek és pudvásak voltak, hogy némelyikbe, 2-3 centire könnyedén bele tudtam dugni az ujjamat. A pincében - egy csőrepedés miatt- egyszer lábszárközépig ért a víz. Amikor pedig a cserepeket kezdte a szél a járdára leszórni és a kihívott ács több milliós ajánlatot adott a tetőszerkezet cseréjére, 1998 nyarán eladtam az emeleti lakást és a pincét is. /Utóbbit Sipos Istvánnak./
Bár már nem voltam birtokon belül, a dolog nem hagyott nyugodni. Telefonon felhívtam az Esztergom-Budapesti érsekséget, Paskai László bíboros érsek úr titkárságát. Először szóban tájékoztattam Spányi Antal püspök urat, majd 1998. december 21-én egy faxban is. Január közepén levélben válaszolt. Amikor leveléből kiderült, hogy azt a régészt kell felhívnom akinek vagy másfél évtizeddel korábban már beszéltem a témáról, de még a helyszínre sem jött ki, lemondóan legyintettem.
Azért még becsületből végigvittem a dolgot: Felhívtam a régészt és dr.Cséfalvay Pál úrral az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatójával együtt 1999. február 13-án bemutattam őket Sipos Istvánnak, aki megmutatta nekik a pincét ,a kváderkövekkel lefalazott nyílást és elmondta mindazt amit a témával kapcsolatban tudott. Aztán- mint sejtettem- nem történt semmi.
Illetve annyi, hogy még egyszer beszéltem Horváth Jánosné sz. Harcsa Irénnel, apám magas kort megélt nővérével, aki emlékezett a márványlapra, az alatta tátongó üregre, a márványkoporsókra, sőt még falba vájt fülkeszerűségeket is látott. Végezetül nevetve hozzátette:” Ha egy kis vasalót találnak a valamikori feltárás során, akkor azt ne nézzék középkorinak, mert azt véletlenül én ejtettem az üregbe…”
A valamikori feltárás nagyon messzinek tűnik. Mert, bár sugallatomra megjelent még egy cikk az Esztergom és Vidéke című helyi lap 1999. április 8-i számában, nem történt semmi.
A ház öregszik. Előbb-utóbb alapos felújítására, netán egy részének lebontására is sor kerülhet. Talán akkor, egy leletmentő ásatás során lesz pénz és akarat arra, hogy kiderüljön mit rejtett a föld a Harcsa-ház hajdanvolt csizmadiaműhelye alatt.
A sors kegyetlen tréfája lenne ha több évtizedes késéssel de tényleg onnan kerülne elő IV. Béla sírja…

                                Utóirat


Bár már 2006 elején járunk, a téma nem hagy nyugodni. Ha IV. Bélával kapcsolatos cikket, írást találok, mindig újra kezdem. Nemrég a hajdan volt Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság Dunakanyar című tájékoztatójában, a Dunakanyar 1980-ban megjelent 17. számában találtam egy cikket „IV. Béla király sírja nyomában” címmel.
A lényeg: A Kun Béla /ma újra IV.Béla/ u. 3. alatti telken egy kisebb építkezés miatt kutatóárkokat húztak és régészeti kutatást végeztek. Tulajdonképpen a ferencesek középkori templomát remélték megtalálni. Ehelyett – minden valószínűség szerint - a Szt. Péterről elnevezett középkori plébániatemplom maradványai kerültek elő. Ezt a templomot Ruda János 1594-ben készített metszetén – nagy valószínűséggel- sikerült beazonosítani. A cikkíró – a fennemlített régész - szerint a metszet egy részlete ”… az akkor még jórészt épségben fennálló királyi várost Párkány felől, nyugati nézetből ábrázolja. Ezen a város Dunai kapujától délre, a Kis Duna partján álló- homlokzatán három nagy ablakkal ellátott- torony nélküli templomot azonosítjuk a most megtalált romokkal. A ferencesek temploma pedig a mellette balra és hátrébb /keletebbre/ ábrázolt egytornyú templommal lehetett azonos.”
Ezzel a feltételezéssel szállnék vitába.
Mert bár Lepold Antal az 1944-ben kiadott Esztergom régi látképei című munkájában azt írja Ruda metszetéről, hogy „… a belváros fekvése hibás és a várfalakon belül az épületek rajza képzeleti.” azért valami valóságalapjának kell lennie.
Ha pedig van, akkor el kellene gondolkodni azon, hogy a Szent Péterről elnevezett plébániatemplomtól jobbra és hátrébb látható templomszerű épület miért ne lehetne a ferencesek keresett középkori temploma. Hisz a Képes Krónika szerint a templomot „..maga Béla király kezdte építeni, szépen és sok költséggel.” Bonfini pedig Esztergom város leírásakor a következőket közli „ Itt van az érsekség két legelőkelőbb bazilikája: az egyiket Szent István király építtette a kiemelkedő várhegyen, a másikat IV. Béla magyar király Szt. Ferenc tiszteletére szentelte a várhegy alatt elterülő városban.”
Bonfini bazilikáról beszél, tehát kiemelte méretét és jelentőségét. Ez a meghatározás sokkal inkább illik a Szt. Péterről elnevezett templomtól jobbra található épületre mint a baloldalira.
Tehát a jobboldalira, amely – a metszet szerint is és szerény véleményem szerint is- a Jókai utca 7 számú ház térségében volt. Ott, ahol a huszas évek legelején egy nagy vörös márványlap került elő… Ami alatt egy hatalmas üreg tátongott… Ahol a ledobott égő újságpapírok vörös márványkoporsókat világítottak meg… Amelyek egyikében talán az egyetlen Esztergomban eltemetett Árpád-házi király, a második honalapító IV. Béla nyugszik.

 

IV. Béla



1247: A tatárok kitakarodása után IV. Béla el- kezdte beváltani fogadalmát: az elpusztított ferences-templom helyén, a királyi városban, a Kis-Duna közelében belefogtak a ferences rendház és a „Segítő Szűz Mária„ templom építésébe.

1269: Befejeződött az építkezés. A város második legnagyobb templomában, közvetlenül főoltár előtt elkészült-még a király életében- IV. Béla és családja vörös márvány sírja. Ebben az évben fiatalon meghalt Béla herceg, IV. Béla legkedvesebb fia.

1270: Május 3-án meghalt IV. Béla és nem sokkal később felesége is. Mindhármukat az előre elkészített sírba temették. De Fülöp, esztergomi érsek a király testét elvitette a ferences templomból a Szt. Adalbert székesegyházba. A szerzetesek a pápához fordultak.

1275: A Szentszék méltányolta a ferencesek érveit /a királyi család még életében kifejezte azt az óhaját, hogy a ferences templomban temessék el őket; a királyi pár a ferences harmadik rend tagja volt/ és a királyi hamvakat visszaszállították a Segítő Szűz Mária templomba.

1526: A kolostort először gyújtották fel a törökök.

1543: Esztergom török kézre került. A ferences templomot dzsámivá alakították.

1594-95: A keresztény hadak ostromának kezdetén rajzolt metszeteken még ép tetőszerkezettel ábrázolják, de Houfnagel ostrom utáni képén a királyi város közepén egy templom vagy kápolna kivételével csak romok vannak.

1683: A törökök kiverésekor Lotharingiai Károly seregével ferencesek is kerültek a városba. Hiába keresték az ősi templom és zárda helyét, a mindent beborító romok miatt nem találták. A város olyannyira elpusztult, hogy új utcarendszere csak a városfal maradványok és vizesárkok közelében követte, követhette a régit.

1697 március 6: Esztergom szabad királyi város tanácsa egy 36 öl széles, 56 öl hosszú telket adományozott és mért ki a ferenceseknek ott, ahol a hagyományok szerint a középkori templom és kolostor állhatott.

1717: Elkészült a ferencesek Szent Anna temploma.

1730 körül Bél Mátyás, korának nagy tudósa úgy vélte, hogy a jelenlegi belvárosi plébánia templom alatt kell elterülnie a IV. Béla által épített Segítő Szűz Mária templomnak.

1738: Ferences adatok szerint a belvárosi plébániatemplomnál és a körülötte fekvő házaknál ásatásokat végeztek. A földben fülkéket, azokban ferences ruhában fekvő csontvázakat találtak. Egy férfi csontvázáról azt állították a hozzáértők, hogy IV. Béla király teteme. A kiásott hamvakat, a városban dúló pestisjárvány miatt a jelenlegi belvárosi temetőbe vitték és ott elföldelték.

1777: Eperjessy István hites földmérő elkészítette Esztergom városának legrégebbi, ismert telekkönyvét és a hozzá tartozó térképet, mely azóta a topográfiai kutatások legbiztosabb alapja.
Az elmúlt közel háromszáz év alatt földmunkák során, közműépítések alkalmával a térségben több helyen is vastag falakra, árvizek idején pedig földalatti folyosómaradványokra bukkantak.

1961: A Jókai utca csatornázása közben, nem messze az utcakereszteződéstől gótikus kőfaragvány került elő és került a Balassa Bálint Múzeumba /Ltsz: 61.50.l/ a törmelékkel feltöltött talajból. Mint Prokopp Gyula művészettörténész írja /Komárom megyei múzeumok közleményei 1.Tata, 1968. IV. Béla király sírja/ : „Nem tudunk arról, hogy a ferences zárdán és templomon kívül más nagyobb és díszesebb épület is állott ezen a környéken, ezért felettébb valószínűnek kell tartanunk, hogy annak romjaiból került ide ez a díszesen faragott kődarab.


Lenne pár kérdésünk a hivatalos oldal felé...

Folytatása következik...


Meg kell vallanom, hogy kevés olyan felkészült, a kutatási témáját kiválóan ismerő, és szívből szerető emberrel beszéltem életemben, mint Gombkötő Csaba. Ajánlom a hivatalos oldalnak is, hogy figyeljen jobban a kutatásaira!


Előzetesen is ezt ajánlom meghallgatásra: 


Gombkötő Csaba előadása


A SZENT ANNA KÖZELÉBEN ÁLLT A SEGÍTŐ SZŰZ

Ma 2022.Augusztus 18. napját írunk, és most folytatom az én véleményem megírását, a Segítő Szűz-Szép templom, és egyben IV. Béla sírhelyének, valószínűsíthető helyrajzával kapcsolatban. Az én blogjaim és közösségi oldalaimat olvasó követőim, már tudják jól, hogy olyasmibe vágom csak a fejszém, ami valótlan és nem igaz, illetve történész tévedés-dogma. Az eltelt rövid időszak alatt, igyekeztem minden, az interneten fellelhető forrást elolvasni, és meghallgatni. Voltam már a terepen több alkalommal is, hiszen a Laskai antikváriumban is több alkalommal jártam, így körbenéztem a környéken is. Kifejezetten érdekes, és egyben sorsszerűen különleges, hogy a fontos terepbejárást Esztergom királyi városában, pont 15-én, Nagyboldogasszony napján, Mária mennybemenetelének és Magyarország Mária oltalmába ajánlásának ünnepén tartottuk. Mire a városba érkeztem, már a több napos fáradtságom is elmúlt. És időm is volt bőven, hogy még a többiekkel való találkozás előtt, magamban elmélkedjek, és egyedül méricskéljek a rézpálcámmal. Elmesélem a terepkutatói oldalamon, hogy nálam miként indult a rézpálcával való falkutatás, mert fontos, hogy ezt a kedves olvasóim megértsék, még mielőtt bárki is tudománytalansággal vádolna. Működik a dolog, a műholdas képátfedéssel együtt.


JÓKAI MÓR UTCA

A Szent Anna ferences templom sarkán a felirat rávilágít arra a tényre, hogy a Segítő Szűz temploma nem ugyanazon helyen létezett! A kutakodás közben érzékeltem, hogy a Jókai 7. szám területétől déli irányban, a terület lejt. Gombkötő Csaba kutatásának van számomra egy nagyon érdekes mondanivalója a tájolásokkal kapcsolatban. Lehetséges, hogy a ferences Szent Anna templom "furcsa és szokatlan" tornya, azért épült így, mert az tulajdonképpen rámutat az egykori Segítő Szűz ferences templomára! Nézzünk rá a műholdas képre!


Hová mutat a torony? Pontosan az 5-7. szám területére! Én erre szoktam azt mondani, hogy ilyen véletlenek, márpedig nincsenek! Lehet, hogy a ferencesek tisztában voltak azzal, hogy nem a középkori telküket tudták megszerezni, és ezt így jelezték számunkra, a furcsa toronnyal?


ESZTERGOM LÁTKÉPEK



https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/55/Wolf-Dietrich-Klebeband_St%C3%A4dtebilder_G_170_III.jpg?fbclid=IwAR0ooqtV4LIY4wLL5JOwm-gGXDQt_YVhOCb4w30OCRe1XNTZD8P353xou_8


Meyerpeck részletgazdag Esztergom látképe, tulajdonképpen önmagában igazolja a Segítő Szűz helyrajzi elhelyezkedését a királyi városrészben. Hiszen, úgymond a közép-résztől, délnyugatra látható ez a nagy-méretű Szép templom, mely IV. Béla nyughelyét is rejti. A királyi város "közép-részt" pedig a mai Ferences Szent Anna templom területének tekintem.

KÖZÉPRÉSZ

A Segítő Szűz temploma, ettől a területtől dél-nyugatra látható egyhangúlag, a Meyerpeck és Zimermann látképek szerint is. Tehát jogosan kereshetjük a sírboltot, a Jókai Mór utca hetes szám alatti pincehelyiségben!


Dr Horváth István nem árulta el az előadásában, hogy milyen épület található a ferences Szent Anna templom alatt. Pedig a látképes azonosításhoz ez fontos. Azonban megtette helyette valaki más.




Hozzátartozik a tényekhez, hogy a ferences Szent Anna templom alatt, egy kisméretű, Árpád-kori, torony nélküli kápolnát azonosítottak, és erről Varga Kapisztrán számolt be, egy előadás alkalmával. Tehát a ferences Szent Anna templom alatt, nem a Segítő Szűz nagyméretű középkori temploma található!  A Meyerpeck látképen pedig ezt a mai Szent Anna templom alatti, kis méretű, torony nélküli kápolnát is felfedezhetjük, a Segítő Szűz, nagyméretű épületétől észak-keletre! Így tehát értelemszerűnek kéne lennie, hogy a Szép templom merre keresendő!

A KISMÉRETŰ KÁPOLNA

Zimermann látképe ugyanazon helyen ábrázolja a Segítő Szűz templomát.


ZIMERMANN ESZTERGOM LÁTKÉPE



HITELES KÖZÉPKORI METSZETEK ÉS MŰHOLD


Több alkalommal írtam róla, hogy a középkori rajzolók, egyben és/vagy hadmérnökök, kitűnő kémek voltak. Hiszen az összes fontos várunkat, erődített városunkat is hitelesen ábrázolták, még-pediglen azért, hogy azokat a törököktől vissza lehessen foglalni, a látképek alapján készült haditerv kidolgozásával. Ilyen hadmérnöki rajzoló volt Dilich, Zimermann és Meyerpeck is, akikre régészek és történészek, számtalan oldalon és dokumentumban hivatkoznak. Tehát hitelesek, hiszen a hivatalos oldal is hitelesnek fogadja el a városábrázolásaikat! Óbudával kapcsolatosan a valódi helyét a sziklás hegyen lévő városnak, Sicambriát is a műholdas képátfedés segítségével azonosítottam. A Hungaricana Mapire szolgáltatásának georeferált térképei, tulajdonképpen ugyanerről szólnak, csak felülnézetben. A Zürichi Történelmi Egyesület szakemberei szerint ez új módszertan. Alba Regale- Székesfehérvár látképein a hátterében látható Vaczon nevű településünk, az Árpád-kori Kovácsi-Pilisi apátsággal való azonosítását szintén ennek a technikának köszönhetem. 


AZONOSÍTÁSI-GEOREFERÁLÁSI PONTOK


A látkép nézőpontját megkeresem a Google Earth műholdas alkalmazással. Kétségtelen, hogy ehhez térlátásra is szükség van. Hála a Jó Istennek, és szüleimnek, ez nekem megvan. A hiteles hadmérnöki látképet a terület földrajzi sajátosságait, és az azonosítási-georeferálási pontokat alapvetőnek véve a műholdas felületre illesztem az arányok megtartásával. Esztergom esetében a Lőrinci és Budai kapukat vettem fix pontoknak, valamint a déli városfal-árok utca vonalát.

Az elkészült kép pedig ez, Zimermann látképe a műholdas felületre illesztve. Én műholdas képátfedésnek hívom.


MŰHOLDAS KÉPÁTFEDÉS

A fedőképet nem húztam teljesen rá, hogy az egykori vizesárok nyomai a műholdas képen is láthatóak legyenek. Így tulajdonképpen amit a hadmérnöki rajzon látunk, ugyanazt látjuk a műholdképen folytatólagosan. És ez így meggyőzően izgalmas. A földrajzi környezet a műholdas képen, még az eltelt több száz év távlatából is igazolja a látképek hitelességét. Pedig csak az utcán sétálva, ez nem érzékelhető, felfedezhetetlen. Tudom jól, hiszen jó nagyot sétáltam, és kerestem a látható nyomokat. A műholdas felületre ráhúzott látkép is a Jókai Mór utca 5-7. szám területére helyezi IV.Béla sírhelyét.

JÓKAI MÓR UTCA 5-7.


A Szép templom a mai házakra merőlegesen állt, a látképek alapján is, és valóban nagy méretű volt. Ismét csak az jut eszembe, hogy Esztergom királyi városrészének pusztulása is, tulajdonképpen analógiát szolgáltat Óbuda-Sicambria királyi és préposti várainak és városának puszta, alig látható jelenlegi állapotára. Csak ott az a szerencsénk, hogy Zichyék nem a városban építették fel a majorságukat, és nem épült rá a város az előzményre úgy, mint Esztergom esetében.


DUPLA FEDŐKÉP-VÁROSSZERKEZET


Véleményem szerint a műholdas képátfedés azért is egy hatásos és látható segítség, mert a valós tájat nézve, egy felületen kutathatjuk a területünket. Ugyanakkor pedig több felületet is egymásra vetíthetünk, és így fontos megállapításokra juthatunk. Olyan információkat kutathatunk fel, melyek korábban nem voltak elérhetőek számunkra.


JÓKAI UTCA 7. BELSŐ UDVARA



VÉGKÖVETKEZTETÉS


Véleményem szerint, a sajnos már elhunyt, Harcsa Gábornak, illetve Gombkötő Csabának igaza van. Nagyon is valószínű, a műholdas képátfedések, és a helyszínen tapasztalt mérésekből ítélve, hogy a Segítő Szűz-Szép temploma, IV.Béla sírhelyét a Jókai Mór utca 7.számú ház pincéje rejti. Az ötös számú ház, és a hetes számú ház előtti járdán, tíz lépés szélességű falakat mértem. A hátsó Deák utcában pedig, véleményem szerint, az egykori Segítő Szűz bejárati oldalától, a fal hosszában-felette sétáltunk végig! Ez így áll össze kerek egésszé a helyszínen tapasztaltakból. Nem szabad kijelenteni (még a tekintélyes uraknak sem) Esztergomban, hogy IV.Béla sírja elpusztult, míg a Jókai utca 7.szám alatti pincehelyiség és az alatta lévő üreg teljes átvizsgálása meg nem történt!

Harcsa Gábornak semmilyen érdeke-előnye nem fűződött ahhoz, hogy valótlant állítson. Bár csak futólag találkoztam vele, nem ismertem jól őt, de úgy gondolom, hogy nem is ilyen ember volt. Ez immár, majd száz éves történet! A Harcsa család történetében jól dokumentált pince, soha meg nem lett kutatva! MIÉRT NEM? Mire várunk még, vagy mire kéne várnunk? 

                                                                

A IV. BÉLA SÍRHELYÉT REJTŐ PINCEAJTÓ


Mi most élünk, nekünk most kell cselekednünk, és minél többet, a tőlünk összes telhetőt megtennünk a feltárás érdekében! 



   Sicambria-Óbuda Piliskutató Csoport  Egyed Zoltán


#esztergom #segítőszűzbazilika #civitasregni #kiralyivaros


Kérjük, támogassa az esztergomi Civitas Regni - Királyi Város, Segítő Szűz elveszett temploma és a rejtekbe helyezett, méltatlan körülmények között nyugvó Árpád-házi IV. Béla magyar király sírjának beazonosítására és megtalálására irányuló független kutatók erőfeszítéseit!
Adományaikat az alábbi bankszámlára tudják utalni:
Erste Bank Hungary Zrt. ( Gombkötő Csaba )
11600006-54203700-00148415 (számlaszám)
Kérjük, a közleménybe írják: adomány
Önzetlen felajánlásaikat és támogatásukat köszönjük!



                                                                                  

2021. január 26., kedd

KÖZÉPKORI DUNA MEDER A MOCSÁROS - VÉLEMÉNY

NYÍLT LEVÉL 

SZÁVOSZT-VASS DÁNIELNEK (Dunai Szigetek Blog)
 
Örültem, hogy egy ilyen kiváló blog ingerküszöbét is átlépte Egyed Zoltán Buda-elmélete.
Viszont bármennyire is szakszerű, néhány kulcskérdésben adott válasza mégsem felel meg a valóságnak.
A fő kérdés tehát: mosta-e a Csillaghegy (Róka-hegy, Péter-hegy) lábát valamikor a középkorban a Duna. Erre ad frappáns, tagadó választ az írás. Ám néhány helyen rossz az érvelés. Kezdjük az utolsó megállapítással!

„A középkori klímaoptimum korszaka nem a Duna emelkedő vízállásáról szólt. Éppen ellenkezőleg; az alacsonyabb dunai vízállásokkal jellemezhető középkori Magyarországon sorozatban épültek a kolostorok olyan dunai szigetekre, 
ahová ma lábon álló nyaralókat se építene senki.”
 
Ez teljesen hibás érvelés, ugyanis a belinkelt („Középkori meleg korszak” című) magyarázat egyáltalán nem cáfol semmit. Ezt a korszakot követte, mint tudjuk a Kis jégkorszak nevű klímaperiódus (15. sz.-tól a 19. századig), mely során pont olyan tendenciák indultak meg, amik a Kárpát-medencében tartós vízszintemelkedést eredményeztek.
 
 
Ezt tárgyalja részletesen:
 

A tartós, csapadékban gazdag időjárás úgymond folyamatosan „töltötte fel” a térség vízgyűjtő területét, legyen szó a Balatonról, vagy a folyókról.
 
„13. századtól kezdve azonban a Balaton vízszintje több méterrel emelkedhetett, és alighanem elárasztotta a Nagyberek területét. A vízszint-emelkedés csúcspontja
gyaníthatóan a 16. és a 17. században volt” (54. old.)
„A Balaton közelében található récéskúti bazilika padozatát a 14. században meg kellett emelni a tó vízszintjének, illetve a talajvíz emelkedésének következtében.”(55. old.)
„A középkori meleg időszak csapadékviszonyait talán az ’átlagos módon száraz’ kategóriába tudjuk beszorítani, az viszont biztosra vehető, hogy a 13. századtól kezdődően csapadékosabbá vált a Kárpát-medence időjárása, s elkezdődött a Balaton vízszintjének több évszázados emelkedése, amely a 17. században tetőzött.” (58. old.)
 
Természetesen ha a Balaton emelkedik, ez nem lehet önmagában álló folyamat, az egész Kárpát-medence térségének vízszintemelkedését illusztrálja. Így a Dunának is:
„A késő középkorra vonatkozó régészeti adatok a Duna medrének szintemelkedését valószínűsítik, például a Dunakanyar térségében.” (55. old.)
Schedel világkrónikájában (1493) látható Buda-metszet segítségére volt a régészeknek a budavári ásatási objektumok beazonosításában, és a korabeli vár rekonstrukciójában. Apróságnak tűnhet, de ha jobban megnézzük a Duna szinte az alsó vár falait mossa. Ha a különböző épületelemek azonosítására alkalmas a kép, akkor talán a folyó vízszintjének jelölése is közel állhat az akkori valósághoz. Ha ezt összevetjük a mai vízszinttel, látható, hogy ma mennyivel lejjebb folyik a Duna. Ugyanezt tapasztaljuk a Visegrádról készült metszeteken. A Duna egészen közel folyik a Salamon toronyhoz, de Nagymarosnál is tapasztalható, hogy a part közelebb esik a templomhoz, mint manapság. Mindezek lehetnek pontatlanságok, de ha következetesen egy irányba mutatnak, lehet, hogy van valóságtartalmuk.

Az emelkedő vízállás pontosan abban a korban jelenik meg, amikor a Dillich-féle Alt Ofen metszet is készül.
 
 

 
Most pedig essék arról szó, hogy a csillaghegyi térség terepviszonyai alkalmasak-e arra, hogy ott összefüggő vízfelület legyen! Márpedig a terep kínálja lehetőséget! E blog üzemeltetőjének nem kell külön bemutatnom, hogy Budapest térségében mennyi a Duna átlag vízszintje, ehhez képest a csillaghegyi terület domborzati magassága csak néhány méter és sík területről beszélünk. Ha elképzelünk egy a mainál sokkal magasabb átlag vízszintet, és hozzávesszük azt, hogy akkori árvizek ezt még tetézték, nem kell nagy fantázia hozzá, hogy belássuk, a Róka-hegy előterében víz kellett, hogy legyen. És ne felejtsük el azt sem, hogy nemcsak a Duna vízhozama volt nagyobb, hanem a hegyekből a folyóba ömlő patakoknak is! Az Aranyhegyi-patak például szintén jócskán hozzájárulhatott a terület vízellátásához.
Összevetve az éghajlati tényezőket, a domborzati valamint vízrajzi viszonyokat és a késő-középkor, kora-újkor térségről készült metszeteit, nemhogy ellentmondást nem találunk, de sokkal inkább következetes egymásnak való megfelelést tapasztalhatunk.
                                           
                                             Üdvözlettel
                                                                    Scheffer Miklós
 
 
 
AMIKOR MÉG A FILATORI GÁT NEM LÉTEZETT - ÓBUDA ÁRVÍZ A MOCSÁROSBÓL

 
 ÉS A VÉGÉRE NÉZZÜNK EGY TÁJLEÍRÁST !

ZICHY FŐTÉR = SZIGET !


                                          Egyed Zoltán Pajzsvivő



#kozepkoridunameder  #obuda  #mocsaros  #vetusbuda 
#zichyfoter  #dunaiszigetekblog   #szavosztvassdaniel  #történelemtanárgeográfus